kallai_petra_kreativ

Petra: „Életem leggyötrelmesebb hónapjai alatt híztam meg, de rekordsebességgel fogytam le.”

Szia! Petra vagyok, és nagyon örülök, hogy ha személyesen nem is, ezen a blogon keresztül lehetőségünk van megismerkedni. Szeretném elmondani az én kis történetemet, talán ebből sokan tanulhatnak és meg tudják változtatni az életüket, ahogyan azt én már megtettem.

Ha Te is súlyproblémával küszködsz, tudom, hogy ez mennyire megnehezíti az életedet. Tudom, miket élsz át, mert valamikor rajtam is tizennyolc kiló felesleg volt. Nagyon szeretném elmesélni Neked, hogyan fogytam le, biztos vagyok benne, hogy Neked is segíthetek ezzel. 

kallai_petra_elotte

Gyerekként és fiatal lányként sosem voltam túlsúlyos. Tudom dicsekvésnek hangozhat, de sokáig nagyon jó alakom volt. Legalábbis mindig ilyen visszajelzéseket kaptam magammal kapcsolatban. Mint minden nőnek, számomra is nagyon fontos volt a külsőm. Amikor harmincévesen teherbe estem, akkor is megfogadtam, hogy nagyon vigyázni fogak arra, hogy ne hízzak el. Terhestornára és kismama jógára jártam. Az étkezésemre is nagyon odafigyeltem. Természetesen mindig ettem, ha éhesnek érzetem magamat, sohasem koplaltam. Csak a felesleges kalóriát, a cukrot és a fehér lisztből készült pékárukat kerültem. Meg is volt az eredménye, a baba szépen fejlődött, rajtam meg csak a hasamon látszott a változás. Nagyon boldogok voltunk a párommal, nagyon vártuk már a kislányunk világra jöttét.

A várandóság félidejénél jártam, amikor egy nap elkezdtem vérezni. Iszonyatosan megijedtem, azonnal bementem a kórházba. Ott kiderült, hogy a baba teljesen jól van, viszont kinyílt a méhszáj, így feküdnöm kell a szülésig. Borzalmasak hónapok következtek. Iszonyatosan nyomasztó és frusztráló egy helyben feküdni, de még ennél is rosszabb volt, hogy folyamatosan a kislányunk miatt aggódtam. Nagyon féltem, hogy idő előtt beindul a szülés. Erre a gondolatra mindig kétségbeesés tört rám, nagyon sokat sírtam. Természetesen a családom próbálta tartani a lelket bennem, a párom, amikor lehetett velem volt. A szüleim és a párom anyukája is gyakran meglátogatott. Mindent megtettek, hogy jobban érezzem magamat, és persze számukra ehhez hozzátartozott, hogy mindig hoztak enni valamit. Igyekeztek minél finomabb ételeket készíteni a számomra, ami nekik a rántott húst, a pörköltet és a legkülönbözőbb süteményeket jelentette. Mindkét leendő nagymama istenien főzött. Én pedig feszült voltam, ideges és sokat unatkoztam. Mindezek miatt az ágyban töltött hetek alatt rengeteget ettem. Nem is gondoltam arra, hogy ez hizlal, abban a helyzetben, egész egyszerűen nem érdekelt.

Végül Laura, a kislányunk időre született, normál súllyal. Nagyon nyugodt és gyönyörű baba volt. Minden jól végződött. Vagyis inkább majdnem minden, ugyanis én hetvenegy kiló voltam a szülés után, pedig a teherbe esés előtt ötvenhárom kilót mutatott a mérleg, amikor ráálltam. Abban az időben kerültem a tükröket, mert ha belenéztem sírhatnékom támadt. Tudtam, hogy le kell fogynom. Nagyon odafigyeltem az étkezésemre, ismét kiiktattam a cukrot és a fehér kenyeret az étrendből, rengeteg salátát és zöldségételt ettem. Húsból csak a csirkemellet voltam hajlandó elfogyasztani. A sportot csak nagyon fokozatosan kezdtem beiktatni az életembe. De minden nap, amíg Laura aludt, tornáztam valamennyit. Először csak húsz percet, aztán már egy órát. És volt még egy varázsszerem. Egy akupresszúrás gyűrű. Anyukám testvére ajánlotta, ő nagyon sokat fogyott vele. Az eszköz séta közben fejti ki a hatását, ez nekem nem jelentett gondot, hiszen minden nap tologattam legalább egy órát a babakocsit a közeli parkban, mivel a lányomat minden délután a friss levegőn altattam.

A kilók pedig elindultak lefele. Meglepően könnyen és gyorsan leadtam a tizennyolc kiló felesleget, mindössze négy hónap alatt. Már ez első négy hétben hét kilótól szabadultam meg. Fantasztikus érzés volt, hatalmas lökést adott ahhoz, hogy továbbra is tartsam magamat az édességmentes élethez. A szoknyáimat is egyre inkább bőnek éreztem. Az első hónap után kikészítettem a fotelben azt a ruhámat, amit akkor viseltem,a mikor megtudtam, hogy babát várok.

kallai_petra_utanaSzinte minden nap megpróbáltam felvenni, arra vártam, hogy újra rám jöjjön. Még három hónapja sem kezdtem bele a fogyásba, amikor már fel tudtam húzni a cipzárt: Ekkor még szűk volt, de négy hónap után már megint tökéletesen passzolt rám. Akkor éreztem azt, hogy most már tényleg mindennel elégedett vagyok és boldog!