08

A lányaim születése után 20 kiló fölöslegtől kellett megszabadulnom

Sziasztok, Horváthné Dobi Marianna vagyok. Ha ezt a cikket olvasod, az azt jelentheti, hogy Te is súlyproblémákkal küzdesz, mint egykor én, viszont abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy nagyjából 5 perc múlva megismered a MEGOLDÁST!

A családomban majdnem mindenki túlsúlyos (Csakúgy, mint minden 4. felnőtt Magyarországon!). Egy ideig azt gondoltam, hogy teljesen normális, ha én is az vagyok, de visszagondolva arra, hogy miket ettünk és mennyit… egyáltalán nem csak a gének a felelősek… Tudod, mindig volt a zsebemben egy csoki, ha megéheznék, jó magyaros, zsíros ételek otthon, chips, kóla, stb. A szokásos.

Eleinte duci kislány voltam, aztán testes tinilány végül pedig kövér felnőtt. A gyerekkorom javarészt csak a cikizésekről szólt. Ezeket gondolom, nem kell részleteznem. Volt közte minden: „háj-báj”, „döci-mari”, „digi-dagi-daganat” – hogy csak a krémet említsem. Ismerősek ugye?

Nem mondom, hogy nem fájtak ezek a megjegyzések. Dehogynem. De megtanultam túltenni magam rajtuk, és elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok. Mint utóbb kiderült, ennél nagyobb baromságot nem is csinálhattam volna…

03
Megszülettek a lányok

Ugorjunk kicsit a történetben: végül engem is megtalált a nagy szerelem, összeházasodtunk és született két bűbájos kislányunk. Az igazi bajok viszont csak itt kezdődtek. 78 kiló voltam, mikor Lucával teherbe estem, két évvel később, Panka születése után pedig már összesen 20 kilóval voltam nehezebb. HÚSZ kiló fölösleg volt rajtam a gyerekek előtti állapothoz képest! Irigylem azokat a nőket, akiknek ez könnyen megy, és nem tudom, hogy Te, aki ezt olvasod hogy vagy vele, de én képtelen voltam tartósan leadni akár csak 2-3 kilót is.

Szóval kipróbáltam mindent, amit a nőgyógyászom és az orvosom tanácsoltak, és amit egy újdonsült anyuka megtehet: rengeteget ittam, annyit mozogtam, amennyit az erőmből csak bírtam, aludtam, mikor tudtam (anyukám és anyósom rengeteget segítettek), egészséges ételeket ettem. Bújtam a netes női portálokat. Mindenki írta a tuti módszereket, de nekem egyszerűen nem használt semmi. Hónapok teltek el és én még mindig 97 kiló voltam. Ekkora súlytöbbletet már nem bírt el a testem. Az ízületeim sajogtak és már néhány tíz méter séta is gondot okozott, nemhogy együtt szaladjak a gyerekekkel.

Teljesen kétségbe voltam esve… Te mit tettél volna az én helyzetemben? Éreztél már valaha ilyet vagy hasonlót? Gondolj csak bele: 20 KILÓ FELESLEGES ZSÍR VOLT RAJTAM! Ezt nem lehet csakúgy levenni magamról, mint egy ruhát, ráadásul már a térdeim is fájtak. Fogalmam sem volt, mihez kezdhetnék, pedig nagyon gyorsan kellett találnom valamit, ami végre működik.

01

Amikor abbahagytam Panka szoptatását, ráálltam a sztárdiétákra. Kipróbáltam mindenfélét: szénhidrátmentes-, szétválasztó-, gluténmentes-, Hampton-, Atkins-, Dukan-diétát. Azt hiszed, hogy akármelyik is működött? Egy fenét, sőt: a Dukan-diétától teljesen felborult az emésztésem és teljesen legyengültem. A gluténmentestől pedig olyan súlyos hasmenésem volt, hogy kiszáradtam és kórházba kerültem. Sosem felejtem el a kicsi gyerekeim arcát, amikor bejöttek hozzám látogatóba. Igen, itt van anyu, aki akkora csődtömeg, hogy kórházba kerül, mert nem tud lefogyni… Ezt az érzést aztán nem kívánom senkinek.

A felépülésemhez pedig ennem kellett, így hát visszaszedtem azt a kicsit is, amit sikerült idő közben lefaragnom. Ott voltam tehát, ahonnan elindultam. Majdnem 100 kiló…

06
Rátaláltam a megoldásra

A fordulat akkor állt be, amikor hivatalos voltam a 10 éves gimis osztálytalálkozónkra. Attila biztatott, hogy ne hagyjam ki, jót fog tenni egy kis kikapcsolódás, így hát elmentem. Jó volt látni a régi, ismerős arcokat, megbeszélni az azóta történteket. Persze mindenkihez eljutott a kórházas kiruccanásom híre, nem lehetett eltitkolni, de gondoltam, valahogy csak kibírom ezt az egy estét. A legrosszabb viszont az volt, hogy megtudtam, mindenki túl van már 2-3 gyereken, de csak én vagyok közülük ilyen magatehetetlen bálna. A buli végére teljesen magamba roskadtam és már indultam volna hazafelé, amikor Zsófi félre hívott…

Elmondta, hogy 4 hónapja még 77 kiló volt, most pedig 58. Hogy micsoda? 19 kiló mínusz? KIZÁRT! Azt hittem, hogy csak élcelődik rajtam és majdnem ott is hagytam, amikor ledobta a cipőjét és megmutatta, hogy mitől fogyott majd’ 20 kilót… Valami gyűrű-szerűséget láttam a lábujján és a választ minden kérdésemre. Egy olyan lábujjgyűrű, ami sétálás közben fejti ki a hatását. A nagylábujjon kell viselni úgy, hogy az a kis mágnes, ami rajta van, az ujjad közepén legyen, így együtt mágneses és akupresszúrás hatása is van.

Szóval még aznap este meg is rendeltem és 1,5 hónap használat után alig hittem a mérlegnek, ugyanis 5 kilóval voltam kevesebb! Nem tudom leírni azt az érzést, hogy mennyire megkönnyebbültem, amikor megtudtam, hogy van REMÉNY, van MEGOLDÁS! VÉGRE LE FOGOK TUDNI FOGYNI!

labujjgyuru

Azóta már 4 hónap telt el és 22 KILÓT fogytam! HUSZONKETTŐT! Már csak néhány kiló választ el egykori önmagamtól. Ráadásul már nincs ízületi fájdalmam sem! Teljesen megszűnt! Így sokkal többet tudok a gyerekekkel játszani és egyéb frontokon is megélénkült a testmozgás (ha érted). Plusz, ami a legjobb, hogy egy hónapja rávettem Attilát is, hogy próbálja ki a csodagyűrűt. Miután látta rajtam a változást, nem nagyon kellett győzködni, szóval egyelőre 1 hónap használat után -3,5 kg a mérlege és irtó büszke vagyok rá!

09

 

Nem győzök hálálkodni Zsófinak. Ha ő nincs, akkor nem tudom, hogy mihez kezdtem volna. Valószínűleg most is önsajnálkozva zabálnám a csokit egy sarokban, mert már úgyis mindegy. Ez pedig óriási BAROMSÁG, ugyanis mindig van megoldás és válasz.

Végül pedig arra szeretnélek kérni, hogy ha inspirált a történetem vagy sikerült megadnom az utolsó lökést, akkor gondolj másokra is és oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel ezt a cikket. Ezzel teheted értük a legtöbbet.

06

Horváthné Dobi Marianna

 

c