abraham_judit

Judit: “Csúcsélmény volt lefogyni!”

Üdvözöllek, Judit vagyok, és azt szeretném elmesélni Neked, hogyan sikerült lefogynom. Mégpedig nem is keveset, hiszen nyolcvanöt kilósan kezdtem bele az új életformába, és lassan egy éve tartom az ötvennyolc kilós súlyomat. Ha Te is szeretnél leadni kicsit, vagy akár sokat, ha Te is azt az utat keresed, amivel sikeresen megszabadulhatsz az életedet megkeserítő kilóktól, akkor kérlek, olvasd el, mit írok. Én is abban a helyzetben voltam két éve, mint Te, de szerencsére, én már elértem az álomsúlyomat. Szeretném, ha ez Neked is sikerülne, ezért kérlek meg, hogy olvass tovább!

Egy nagyon cikis munkahelyi szituációnak köszönhetem, hogy belekezdtem az életem megváltoztatásába…

Gyerekkoromban még egyáltalán nem voltak súlyproblémáim. Kamaszkor környékén kezdődött az, hogy lassan, de biztosan elkezdtek felmászni rám a kilók. Soha nem szerettem a sportot, az édességet és a pékárukat, viszont annál inkább. Ennek köszönhető, hogy amire harminc éves lettem, már nyolcvanöt kilót nyomtam. Akkor voltam életemben a legkövérebb. És pont akkoriban történt meg, hogy munkahelyet váltottam. Egy kis cégnél helyezkedtem el, ahol korban hozzám hasonló emberek dolgoztak. Nagyon hamar beilleszkedtem, baráti volt a hangulat. Hamar kiderült, hogy nemcsak munkaidőben jár össze a társaság, hanem nyár elején mindig szerveznek egy közös, amolyan „csapatépítő” túrát a Tátrában, vagy az Alpokban. Volt két srác, aki komolyabban mászott, de azt mondták, hogy ezeken az alkalmakon mindig könnyen teljesíthető helyekre megyünk.

Nekem addig a legkomolyabb túrázós élményem az volt, hogy felbuszoztam Normafára rétesezni, de lelkes voltam, hiszen a hegyek szépek és jó társaságban leszek.aj_e

A következő túra helyszínéül a Nagyszalóki csúcsot jelölték ki, együtt kiutaztunk a munkatársakkal Ótátrafüredre. A többiek lelkesedése rám is átragadt, soha nem voltam még ilyen környezetben, de akkor nagyon megtetszettek a hegyek. Másnap korán reggel indultunk, és én már az első óra után érzetem,  hogy nem fogom bírni. De nem akartam kimaradni semmiből, minden akaraterőmet összeszedve mentem tovább. Már az út első negyede után páran megkérdezték, hogy rendben, vagyok-e. Természetesen azt hazudtam, hogy igen, de persze egyre jobban kifáradtam. Nem részletezem a túra további részét, mert számomra borzalmasan kínosra sikerült. Legyen annyi elég, hogy persze nem jutottam a csúcs közelébe sem, teljesen rosszul lettem, az is szóba került, hogy orvosi segítség kellene. De a legrosszabb az volt, hogy a csapat egy része engem támogatott, velem volt elfoglalva, így ők is kimaradtak szinte mindenből. Nagyon rosszul érintett. Bár senki nem éreztette velem, de úgy éltem meg, hogy tönkretettem a kollégáim vakációját.

Ez az eset volt a döntő lépés, hogy rászánjam magamat a fogyásra. Először az étkezésemen változtattam. Beszereztem pár szakácskönyvet, ami kifejezetten „reform” ételek receptjét tartalmazta, illetve ilyen témában bújtam a netet. A következő lépés az volt, hogy hétvégente, illetve hetente kétszer munka után kimentem villamossal a Hűvösvölgybe, egy nagy erdei sétára. Erre nem volt nehéz rávennem magamat, mert igazából a Tátrában beleszerettem az erdőkbe és hegyekbe. Egyre erősödött bennem a vágy, hogy visszajussak ilyen helyekre és ne csak a hegy lábánál csodálhassam a tájat.

Egy nap az internetet böngészve olvastam egy akupresszúrás gyűrűről, ami a lábujjra erősítve, menet közben működik. Elsőre nagyon megtetszett az eszköz, gondoltam, hogy a sétáim során jól jönne. Megrendeltem, és először csak Hűvösvölgyben, majd napi szinten viseltem.

Az étkezésnek, a túráknak és a gyűrűnek köszönhetően elindultak lefele a kilók. Nekem is, mint sok kövér embernek, nem volt otthon mérlegem, így sokáig nem is tudtam pontosan mennyi a súlyom. Csak azt vettem észre, hogy egyre könnyebben megy a séta, és már nem lihegek, ha egy-két emeletet lépcsőzni kell. A ruháim is egyre inkább lötyögtek rajtam. Három hónap aktív fogyókúra után szereztem be egy mérleget. Otthon ráálltam, és felkiáltottam a lelkesedéstől, amikor láttam, hogy hatvanhét kilót mutat. Éreztem, hogy sokat fogytam, de akkor is csodálatos volt „feketén-fehéren” látni az eredményt. Még három hónap kellett, hogy ötvennyolc kiló legyek.

aj_uAzóta is tartom ezt a súlyt, persze az érkezésre nagyon odafigyelek és hétvégenként rendszeresen járok túrázni már nemcsak a Budai-hegyekbe, hanem a Pilisbe és a Börzsönybe is. Az akupresszúrás gyűrűt is mindig viszem  magammal.  Akkor is ott volt velem, amikor a munkatársaimmal Ausztriában voltunk, Ennstallban. Ott, ha nem is elsőként, de az elsők között voltam, akik felértek a csúcsra! Ha nekem sikerült, akkor Neked is fog.