beforeafter

Előbb fogyás, aztán futás: Lilla bámulatos súlyvesztése

Lilla világ életében túlsúlyos volt, már kislányként felesleges kilókkal küszködött. Ennek szomorú és egy gyerek lelkében mindenképpen rombolást okozó következménye volt az, hogy iskolásként gyakran lett csúfolódások céltáblája. Sokszor nevezték (fehér bőre miatt) hógolyónak, vagy egyszerűen csak „daginak”. Mindezeket tetézték azok a kudarcok, amik tornaórán rendre érték őt. Általános iskolás éveinek a legmaradandóbb emléke az volt, hogy testnevelés órán a tornatanárnő két csapatkapitányt választott a kézilabdához, akik felváltva választottak csapattagokat maguk mellé. Lillát természetesen soha senki nem akarta a csapatába, mindig utolsónak marad ülve a tornapadon. Az a csapat, amelyik kénytelen-kelletlen bevette magához, mindig fanyalogva fogadta.

Lilla mind ezek következtében gátlásos és visszahúzódó lány lett. Szorongásait evésbe fojtotta, és így egyre nagyobb lett rajta a súlyfelesleg. Úgy érezte, hogy a sportot az iskolai tornaórák emléke egy életre megutáltatta vele. Húsz évesen mér nyolcvankét kilót nyomott, úgy hogy közben mindössze százhatvanöt centi volt. Kipróbált sokfajta fogyókúrát, valamennyit mindig leadott, aztán gyorsan vissza is hizta. Egy főiskolai csoporttársával beszélgetett egyszer arról, hogy a futás milyen remek sport, ami nemcsak vékonnyá, hanem egészségessé is tesz. Lilla elhatározta, hogy ő bizony futással fogja leadni a felesleges kilókat. Már ekkor többen figyelmeztették, hogy először fogyni kellene, de ő nem hallgatott rájuk.  Első alkalommal fél percet sem bírt megállás nélkül kocogni, de aztán szinte napról napra érezte a fejlődést. Lilla roppant büszke volt magára, de közben egyre többször és egyre jobban fájt a térde. De ő nem törődött az intő jelekkel, futott tovább. Végül az ortopéd sebészeten kötött ki, ahol az őt kezelő doktornő szinte anyákra jellemző jóindulattal és szigorral oktatta ki, hogy eszébe ne jusson futni, amíg le nem fogy.

terd

Lilla már a kezelések ideje alatt elkezdett valamilyen új módszert keresni, amivel fogyhatna. Így akadt rá arra a ki akupunktúrás gyűrűre, amit a lábujjra szerelve, séta közben fejti ki a hatását. Először szkeptikus volt vele, hiszen már nagyon sok mindent kipróbált, de még semmi nem vezetett tartós eredményre.

Elkezdte a gyűrűt használni, és pár hét múlva tűnt fel neki, hogy már nem kell megállnia levegőt venni, miután felgyalogol a kollégium második emeletére, ahol lakott. Aztán a ruhái kezdtek el lötyögni rajta. A legjobban viszont az esett, hogy egyre többen állapították meg mosolyogva, hogy fogyott és mennyire jól áll neki. Az amikor az egyik, meglehetősen jóképű csoporttársa megállapította, hogy milyen csinos az új ruhájában, Lilla egész napját bearanyozta. Ekkor már majdnem egy éve használta a gyűrűt, a mérleg pedig ötvenöt kilót mutatott. Az étkezésére is egyre jobban odafigyelt, egyre többször került csirkemell és saláta a tányérba, édesség viszont annál ritkábban. Lilla az akupresszúrás gyűrűnek köszönhetőn lefogyott, és ezzel párhuzamban egy sokkal boldogabb és teljesebb életet élő ember lett.

hl (4)

A történetnek itt nincsen vége. Amikor Lilla ötvenöt kiló lett, elhatározta, hogy újra megpróbálkozik a futással. Nagyon óvatosan, nagyon fokozatosan kezdett edzeni, nehogy megint a kórházba kössön ki. Eleinte nehezen fogytak a kilométerek a talpa alatt, de aztán egyre jobban ment és egyre nagyobb élvezetet nyújtott. Két évvel később Lilla lefutotta élete első maratonját, ami túlsúlyosan egész biztosan nem sikerült volna neki. Azóta is egészségesen, sportosan él, és igyekszik a környezetében levőknek is példát mutatni!futolaba

Ha szeretnél többet megtudni az akupresszúrás gyűrűről amivel Lilla lefogyott, akkor kattints ide! Ne késlekedj, kezdj el még ma fogyni Te is! http://magfitpro.com/