nagy_anna_kreativ

Anna: „Azt hittem, szenvedni kell, hogy lefogyjak. Tévedtem.”

Szia, üdvözöllek, Anna vagyok. Örülök, hogy idetaláltál és elolvasod a soraimat. Nem magam miatt, hanem Te miattad. Bizonyára Te is tudod, mennyire frusztráló a reklámok légiesen karcsú modelljeit nézni, Te is félve állsz rá egy mérlegre és Neked is volt már bűntudatod, amikor jólesően nem egy, hanem két darabot ettél egy süteményből. Én is így voltam vele, és hosszú ideig kínoztam magamat különböző fogyókúrákkal. Sikertelenül. Végül mindenféle kínlódás nélkül fogytam le. Szeretném elmesélni Neked hogyan.

Világéletemben kövérnek számítottam. Már gyerekként is duci, nehezen mozgó kislány voltam. Aztán kövérkés kamaszlány és fiatal nő lett belőlem.

nagy_anna_elotteNéha fogyókúráztam, akkor lejött pár kiló, aztán mindjárt vissza is híztam, amint lazítottam a gyeplőn. De akkoriban még nem érdekelt annyira a súlyom, mivel nem voltam vészesen kövér. A gyerekeim születése mindent megváltoztatott…  Alex születése után még csak pár kiló maradt rajtam, aztán jött Edit, és közel 15 kilóval “gazdagodtam”. A csupa energia gyermekeim mellett  nem igen volt időm gondolni se a súlyomra. Amikor Alex óvodás lett, akkor kezdett nagyon zavarni a kövérségem. Kilencvenegy kiló voltam. A férjem nem mondta, hogy zavarja, de éreztem rajta. A fürdőszobából leszereltem a tükröt, mert utáltam belenézni. A játszótéren nem szívesen álltam szóba a szupercsinos, karcsú anyukákkal. Ráadásul éreztem, hogy a férjem Gábor gyakran oda-oda pillantgat, megnézi a csinos és karcsú anyukákat. Szörnyen esett. Egyre kevesebbet bókolt nekem, egyre kevesebbet töltöttünk egymással. Kezdtünk elhidegülni egymástól. És ha ez nem lett volna elég, magamon is éreztem, hogy egyre rosszabb a helyzet. Nehezen mozogtam, nagyon gyorsan kifulladtam, gyakran fájt a térdem, a vérnyomásom meg az egekben volt. Tudtam, hogy változtatni kell.

Olvastam egy diétáról, ami szerint minden második nap csak bizonyos bio italokat lehet inni és az „evős” napokon is nagyon keveset lehetett csak enni. Gondoltam, biztosan szenvedés lesz, de megéri végigcsinálni. A diétával tényleg sokat fogytam, de borzalom volt. Nagyon sokat szédültem, nem tudtam koncentrálni, türelmetlen voltam a környezetemmel. De úgy éreztem, hogy nekem ezt végig kell csinálni, ha már egyszer meghíztam, ez az ára annak, hogy lefogyjak. Pár hónap tömény kínlódás után nem bírtam és abbahagytam. Ami a négy hónap alatt lement, az egy hónap alatt jött vissza. Még egyszer nem volt erőm belekezdeni ebbe a borzalmas étrendbe, más megoldás után néztem. Valaki azt tanácsolta, hogy ha bármit eszek, de figyelek, hogy déli tizenkettő után egy falat se menjen le a torkomon, akkor hamar elérhetem az ideális súlyt. Éreztem, hogy kemény lesz, de azt hittem, hogy ilyen súlyfeleslegtől csak megpróbáltatások árán lehet megszabadulni. Belekezdem. Három hétig bírtam. Nem részletezem, legyen annyi elég, hogy minden este az éhségtől mardosó gyomorral készítettem a vacsorát a gyermekeimnek. Öt hét után adtam fel, leültem velük az ebédlőasztalhoz és jól belaktam én is.

Persze ez után akaratgyengének láttam magamat, aki nem képes semmit se tenni a saját egészségéért és külsejéért. Egy barátnőm rázott fel. „Lehet szenvedés árán fogyni, de aztán úgysem tudott megtartani a súlyodat.”-mondta. Ekkor döbbentem rá, hogy olyan változásokat kell beiktatnom az életembe, amit a fogyás után sem fogok feladni végelegesen.

Kitaláltam, hogy nem rossz ötlet egy bizonyos idő után nem enni, de a dél azért túlzás. Úgy határoztam, hogy este hat után egy falatot sem eszem. Az édességet sem tagadtam meg magamtól, de kizárólag hétvégén ettem ilyet. A húsokból is csak soványakat fogyasztottam, pékáruból pedig teljes kiőrlésűt. Ezen felül volt még egy csodaszerem. Egy akupresszúrás gyűrű, amivel egy munkatársnőm fogyott nagyon sokat. A szuterén helyiségben volt egy futópadunk, amit a férjem használt időnként. Régebben még viszonylag gyakran, de az utóbbi években elhanyagolta a mozgást. Ettől kezdve én használtam az edzőgépet. Elolvastam az esti mesét a gyerekeknek, kaptak jó-éjszakát puszit, aztán fél-egy órát sétáltam a futópadon, gyűrűvel a lábamon.

Már a kezdetben megbeszéltem magammal, hogy nem izgulok, nem problémázok azon, ha csak lassan fogyok. Ehhez képest nagyon megdöbbentem, amik már három hét után éreztem a változást. Egyrészt nem fulladtam ki attól, ha a pincéből fel kellett lépcsőznöm az emeletre. Másrészt a nadrágjaimon az övet szorosabbra kellett húznom. Megmértem magamat, négy kiló mínuszban voltam. A gyors siker persze erőt adott ahhoz, hogy kitartsak az új életmód mellett. Egyre többet sétáltam esténként a futógépen, az édességet meg egyre kevésbé kívántam. Az első tíz kiló két hónap után jött le. Ezt követően már lelassult a folyamat, mármint ami a súlyt illeti. Viszont napról napra egyre energikusabbnak érzetem magamat, egyre fittebb lettem. A térdem sem fájt és a vérnyomásom is rendeződött. Öt hónap után hatvanhárom kiló voltam. Ekkor már nem szerettem volna tovább fogyni. Jól éreztem magamat így, nem vágytam rá, hogy kifejezetten karcsú legyek. A súlyomat másfél éve tartom, nagy öröm, hogy el tudtam mesélni Neked, lehet, hogy Te is ezzel a módszerrel fogod majd az álom-alakodat elérni! Jah és a legfontosabb, Gáborral azóta minden rendben, jobban szeretjük egymást mint valaha! :-)

Nagy Anna

nagy_anna_utana