eeeeeeeeeeeeeasdad

19 kiló mínusz és most már nincs megállás!

Kedves Olvasó!

“Biztos Te is elgondolkoztál már azon, hogy érdemes-e belevágnod a fogyókúrába.. Vagy hogy egyáltalán célszerű e most elkezdened..? Erre azt tudom neked tanácsolni, hogy most vagy a legjobb időben. Ha halogatod csak rosszabb lesz.. Én egész életemben duci voltam és szenvedtem.. Sosem sikerült semmi sem, rengeteg mindent kipróbáltam, kudarcot kudarcra halmoztam. Most 2015 tavaszától kezdve összejött az amire 40 éve vártam..”

Sziasztok, Soós Ági vagyok ismét. A korábbi levelem után úgy éreztem, hogy muszáj ismét tollat ragadnom. Rengeteg megkeresést kaptam, sokan kérdeztetek tőlem. így talán az a legegyszerűbb ha nyilvánosan is válaszolok. Szeretném ha minél több fogyni vágyó, vagy alakjával elégedetlen nőhöz eljutna a történetem, hogy erőt és motivációt nyerhessetek a küzdelmeimből és sikereimből. A végén remélem Ti is rádöbbentek majd arra, hogy a fogyókúra egyáltalán nem is olyan nehéz és ördögi mint azt sokan gondolják! :)

Szerintem manapság mindennél nagyobb szükség van hús-vér emberekre, akik példát mutathatnak és akikhez lehet fordulni segítségért!Photo 31-07-15 15 25 36

Ha szeretnéd elolvasni az előző levelem akkor azt ITT teheted meg.

54 éves vagyok, és a kamaszkorom óta szeretnék lefogyni… Gyakorlatilag egész életem a súlyom körül forgott :( Korábban nagyon sokszor ábrándoztam arról, hogy el kéne kezdenem fogyókúrázni, de valami miatt mindig elbizonytalanodtam. Pedig nagyon jó lett volna, ha van aki utat mutat nekem és segít, motivál.

Egyszer még 17 éves koromban sikerült rövid ideig elérnem és tartanom a súlyom. A féktelen diszkózás és dohányzás a súlyomnak jót tett, de az egészségemnek már kevésbé. Majd jött a “nagy szerelem” és a súlyom hamar visszakúszott 100 kiló fölé.

Pár éve egy kisebb fordulópont történt velem. Nem elég ahhoz, hogy komolyabban megváltozzak, de mindenképpen egy kezdés volt. Egy (halvány) törekvés a részemről.

Végre sikerült rávennem magam egy fogyókúrára…

Persze a könnyebbik utat választottam. Kerestem egy jól hangzó csodabogyót és szedtem marékszámra.. Bíztam benne, hogy ennyi elég lesz, ez meg fogja oldani a több évtizede fennálló problémámat csak úgy hipp-hopp. Jó nagy marha voltam nem?:( Annyit sikerült elérnem, hogy elromlott a közérzetem, kimarta a gyomromat és hetekig szenvedtem még utána is…

De tudtam, hogy le kell fogynom, és nem csak azért, hogy ne kelljen szégyenkeznem, vagy hogy magabiztos legyek. Hanem az egészségem miatt is. A dokim többször is figyelmeztetett, hogy a kövérségem miatti cukorbetegségemre oda kell figyelnem.. és nagyon jó lenne ha le tudnék adni a súlyomból. Akár csak egy picit is, mert minden kiló számít.

Láttam, hogy körülöttem mennyi ember próbálkozik sikertelenül, hány barátom bukik el. Féltem változtatni…

Egészen addig, amíg rá nem találtam erre a kis csodára, a Gyűrűre!

Elején persze picit pesszimista voltam, hiszen nem voltak túl jók a tapasztalataim a fogyást illetően. Nem is készültem, nem is igazán hittem még akkor magamban.. Most már sajnálom, hogy nem bíztam picit jobban magamban, mert biztos, hogy készítettem volna több képet magamról, hogy hogyan is kezdtem el, milyen is voltam akkor, és hogyan alakultam át. Micsoda képek lettek volna:)

Erről jut eszembe, a képek. Sokan kérdeztétek hogy miért nem fotóztam magam, miért van ilyen kevés kép rólam. Biztosan sokatoknak ismerős az az érzés, hogy mindennél jobban utáltok a képeken szerepelni. Én is ilyen vagyok. Világ életembe utáltam ha fényképeznek. Menekültem ha valaki fényképezőgépet, vagy telefont emelt… Ha tehettem akkor mindig én fényképeztem, hogy ne kelljen szégyenkeznem a saját alakomon.Photo 31-07-15 15 17 18

Hihi, ezt is megéltük, elkészült az első selfiem :)

Visszatérve a fogyásomra: Idén tavasszal volt az igazi fordulópont az életemben. Megismertem a MagfitPRO-t!

Elkezdtem fogyni, a kilók olvadtak le rólam,  a magabiztosságom és lelkesedésem pedig még soha nem volt ilyen nagy! :) Júniusban ért véget az első kúrám amivel 19 kilót adtam le. Annyira fellelkesültem, hogy 1 hét “pihenés” után egyből bele is kezdtem a 2. kúrámba. Most már úgy tervezem, hogy hetente csak egy kilót adjak le. Nem szeretném ha megnyúlna a bőröm. Eddig a bőrmegnyúlást és megcsúfulást sikerült elkerülnöm – hiszen bőven volt mit leadnom és igyekeztem megfelelő folyadék, illetve vitamin bevitelről gondoskodni.

Azért az első pár hét során féltem, hogy vajon mi lesz a bőrömmel.. Gyakran olvasni olyan rémtörténeteket, hogy valaki lead pár kilót és a bőre máris megnyúlik, megcsúful. Szerencsére ezek csak ijesztgetések voltak.

Persze azt mondják az okosok, hogy hetente egy kiló fogyás az egészséges. Nekem nagyjából másfél kiló jött le hetente. De az, hogy mennyi a normális fogyás szerintem attól is függ, hogy mennyi a felesleg… Minél több annál könnyebben és gyorsabban megy a fogyás. Persze azért odafigyeltem, izzadtam a nagy melegben rendesen, csináltam a méregtelenítő kúrákat, sokat ittam, sok gyümölcsöt ettem és vitaminokat szedtem.

Amióta a fogyás útjára léptem, gyakran gondolkozok az életemen.. Hogyan is történt ez, mi vezetett erre az útra, miért lettem kövér, miért nem sikerült máshogy élnem az életem.. Lenne e olyan pillanat, lenne e olyan nap, amit ha megváltoztathatnék akkor könnyebb lenne e az életem? Nem tudom :(

A szakértők szerint csupán nagyobb odafigyelés kérdése lett volna csak a megoldás.. Ha már gyermekként odafigyelek arra, hogy mit eszek, ha tudatosabban táplálkozok és élek.. Mert a hozzám hasonló alkatúaknak jobban kéne figyelniük.. De hát ha az embert folyamatosan stressz éri, és nem alakul úgy az élete mint szeretné.. Akkor még próbáljon erre is figyelni nem? A problémák elől meg az evés és a sok édesség enyhülést hozott. Egyfajta menekülés volt..

Valószínűleg az se segített az alkatomon, hogy már gyerekként is imádtam az édességeket . – sőt mindent.. Sajnos az éhség és édesség iránti vágyam később se nagyon csökkent. Ráadásul a tragédiák amik értek mind-mind azt eredményezték, hogy valamibe menekülnöm kellett.. És ez a menekülés többnyire az evés volt.

 És hogy mi a célom a fogyással? 

Az egészségem megőrzése mellett természetesen főként magam miatt csinálom!

Az elmúlt 3 – 4 hónap alatt rengeteget javult a közérzetem, jobban bírom a tempót, kipihentebbnek és erősebbnek érzem magam.

A páromnak még jobban tetszek, ami szintén hihetetlenül motivál és boldogít :) Igaz Ő ducin ismert meg engem és szeretett – fogadott el, de azért látom rajta, hogy érezhetően szívesebben tölti velem az éjszakákat és örül a fogyásomnak:)) Bár melyik férfi ne örülne ennek?

Ráadásul mindezek mellett az egész életem átalakult. A pozitív szemléletnek köszönhetően megtaláltam a hivatásom ami egyben az új szenvedélyem is lett: a környezetvédelem. Örülök, hogy végre olyan dolgokat csinálhatok ami előre viszi a világot!

Ha hasonló cipőben jársz mint én:

Biztos Te is elgondolkoztál már azon, hogy érdemes-e belevágnod a fogyókúrába.. Vagy hogy egyáltalán célszerű e most elkezdened..? Erre azt tudom neked tanácsolni, hogy most vagy a legjobb időben. Ha halogatod csak rosszabb lesz.. Én egész életemben duci voltam és szenvedtem.. Sosem sikerült semmi sem, rengeteg mindent kipróbáltam, kudarcot kudarcra halmoztam. Most 2015 tavaszától kezdve összejött az amire 40 éve vártam..

Ha nekem sikerült akkor neked is fog. Ne keress kifogásokat, ne mond azt, hogy neked rosszabb, vagy nehezebb a helyzeted. Mert nagyon jól tudom milyen…

Ha szeretnéd akkor nagyon szívesen segítek! Ha bármi kérdésed van, vagy csak elakadtál valamiben akkor írj bátran.

Eredményes fogyást és kitartást kívánok Nektek:

Soós Ágnes 

https://www.facebook.com/noszkone

547075_383441451692149_904601314_n