madaraszzsuzsa1

16 kilót fogytam éhezés és szenvedés nélkül – Mindenkinek jár egy új esély!

Egyszer volt hol nem volt, kezdhetném így is a történetemet, de sajnos ez nem egy mesébe illő történet. Az ember mindig harcol és küzd valamiért. Kell egy cél, ami lebeg a szeme előtt. Sokszor voltam a padlón, de sokszor felálltam. De nem mindig, úgy ahogy akartam. Vannak dolgok, amikről saját magunk döntünk, de akárhogy is sodor az élet nem adtam fel csak máshogy alakult az életem. Így történt sokszor a fogyózással is. 94 kiló voltam pontosan. Igen jól olvasod. 168 centimhez ez a súly igencsak brutális szám.

Tudtam jól, hogy muszáj leadnom a feleslegemet. Az orvos is mondta többször. Magas vérnyomás, gyenge ízületek, fájós derék, fájós talpak, és még sorolhatnám tovább. Minden ott volt, amit egy túlsúlyos embernek el kell viselnie. A különbség az volt, hogy én nem akartam soha sem elviselni ezeket a fájdalmakat. Kipróbáltam rengeteg diétás és fogyókúrás módszert, de mindnek a félúton vége szakadt. Reménytelennek láttam azt a régi Zsuzsannát akit láttam a tükörben 16 évvel ezelőtt. Aztán az orvosom ajánlott egy módszert, ami gyökeresen megváltoztatta az életemet!

madaraszzsunanna3

Fiatal voltam még, amikor egyik évről a másikra hirtelen elkezdtek felszaladni a kilók. Észre sem vettem és híztam 12 kilót.

Vékonyabb lányka voltam ezért a környezetem pozitívan állt hozzá a dologhoz, hogy „végre van mit rajtam fogni”. Nem is volt ezzel gond, amíg meg nem ismerkedtem a férjemmel. Aki imádta amilyen vagyok, azt a kis felesleget is rajtam és itt kezdődtek a problémák. Éjszakai evés, nassolás, cukros üdítőitalok és a sok-sok kalóriadús rossz étel ital.

A következő évben amikor terhes lettem kezdtek el fájni a lábaim. A plusz 15-16 kiló nagyon megviselte az ízületeimet. Orvoshoz mentem, aki a terhességem után diétára ítélt. Elkezdtem, de 3 hét után azon vettem észre magam, hogy nem ment lentebb csak 1 kiló. Úgy gondoltam, hogy ez hülyeség és nem is foglalkoztam vele tovább. Ahogy teltek múltak az évek elkezdett fájni a derekam, a hátam, a lábaim.

madaraszzsuzsanna5

Kipróbáltam időközben az Atkins-diétát, a 90 napos szétválasztós diétát, léböjt kúrát. Az utóbbi nagyon nagy badarság volt, mivel orvosi felügyelet nélkül csináltam és a kórházban kötöttem ki. Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem fogok fogyókúrázni.

Pár hónapra rá a családommal elmentünk egy kis túrára Lillafüred mesés környezetébe. Mondanom sem kell, hogy a túra negyedénél vissza kellett fordulnom a légszomj, az égő talpak és a fájó térdek feladásra kényszerítettek. A gyerekek bárhogyan kértek én nem tudtam mást csinálni, csak sírva összeroskadni egy fa tövében.

madaraszzsunanna2

A kis kirándulás után el kellett mennem az orvoshoz, mert olyan fájdalmaim voltak. Nem volt már állapot.

Átbeszéltük a dolgokat. Elmondtam a sérelmeimet:

  • hogy úgy fájnak a lábaim, mintha folyamatosan szurkálnák egy kötőtűvel,
  • a talpam mintha égő parázson járkálnék,
  • a hátamon mintha egy mázsás hátizsák lenne.

Aztán megkérdezte találkoztam-e már a fogyókúrás lábujjgyűrűvel. Értetlenül néztem rá, hogy az meg mi a csoda. A lábujjgyűrű egy régi ősi módszer alapján működik, ami az akupresszúrás hatást fejt ki, amikor sétálok a benne rejlő mágnes pedig terápiás módként fejti ki gyógyító hatását.

Mondanom sem kell, hogy nagyon értetlenül és hitetlen módjára reagáltam. Persze gy gyűrűt felhúzok és majd minden jobb lesz. De hát az orvos csak nem tanácsolna hülyeségeket, így megkérdeztem hol tudnám kipróbálni. Az egyetlen márkaképviseletet ajánlotta ahonnan én is megrendeltem a kis MagfitPRO-mat!
Nagyon kedvesek voltak az ügyfélszolgálaton, és készségesen segítettek és válaszoltak a furcsa kérdéseimre.

madaraszzsuzsanna4

Szóval íme a technika:

Felveszed a lábujjgyűrűt. Ráerősíted a lábujjadra mert a benne található mágnes a lábujjad azon pontját nyomja, ami az agyalapi mirigyedben a fogyásért felel. Reggel felveszed este leveszed pofonegyszerű oké.

Mész minden nap legalább 1-2 kilométert. Ez azt hiszed nem egyszerű de nagyon is az. Észre sem vettem és a hónapok alatt az 1-2 kilométerről már napi 7-8 kilométereket sétálok. Persze nem direkt, csak mindenhová gyalog megyek. Először a boltba mentem gyalog. Aztán már a gyermekeimért is gyalog mentem az iskolába. Ez azért is volt nagyon jó, mert séta közben átbeszélgettük mi volt a suliban, mit fogunk ma csinálni és hogy ki kicsodának az aktuális szerelme.

Felemelő érzés, amikor pár hét után azon kapod magad, hogy a távoli ismerősök megdicsérnek, hogy „Jéééé te fogytál?” SOHA nem kaptam még ilyen mondatot, azért is volt fura. Imádtam hallani. Egyre több erőt adott, hogy csináljam tovább, igen ez működik.

Esténként a férjemmel 3 hónap után elmentünk egy kicsit kocogni. Aztán hazafelé végigbeszélgettük az utat. Itt találtunk újra egymásra. Elmondta a problémáit. A munkahelyi dolgait, amit én sosem hallgattam meg, mert annyira rohanó világban élünk, hogy teljesen természetes volt, hogy nem beszélgetünk egymásról.

Újra feleség lettem. Ő megdicsért minden nap, én élveztem, hogy visszakaptam a boldog férjemet. A gyerekek büszkén mutogatták az „ÚJ” anyukájukat, mert büszke voltam, hogy meg tudtam csinálni, amit évtizedek óta képtelen voltam.
Ezt mindet ennek a kis szerkezetnek köszönhetek, amiben nem hittem és nem bíztam.
Köszönöm az orvosomnak, hogy segített rátalálni erre, a családomnak a támogatást és a MagfitPRO-nak, hogy újra életet hozott belém.

u.i.: Soha ne kételkedj a hihetetlen dolgokban. Soha ne add fel a céljaidat. Soha ne maradj lent, mert mindenkinek jár az új esély a jobb és boldogabb életre, egy új és boldogabb világhoz.

meszaroszsuzsannafb

 

c